Kedves testvérek Krisztusban,
ezúton fordulok hozzátok, amikor társadalomként és egyházként új kihívások elé nézünk. Ahogyan nemrégiben felhívta rá a figyelmet XIV. Lev pápa: "Ma az egyház új kihívásokkal áll szemben, amelyek az egész társadalmat, és mindenki közvetlenül személyes felelősségét érintik. Meg kell újítanunk a hajlandóságunkat, hogy közösen járjunk, hallgassunk egymásra és összegezzük ajándékainkat és karizmáinkat, hogy Isten népe eljuttathassa az evangéliumot a megváltozott világba."
Ahogyan a szinodális folyamatból is kiderült, plébániáink jövője egyre inkább élő közösségekre fog épülni, ahol a laikusok és a papok megosztják a szolgálatot és a felelősséget. Isten népe számára ezt a szinodalitás szinódusa záró dokumentuma is hangsúlyozza: "A laikusoknak aktívan részt kell venniük az egyház életében és küldetésében, ajándékaik és karizmáik révén a pásztorokkal közösen felelősséget vállalva a közösségért, annak hitéért és missziós küldetéséért." (A Szinódus végső dokumentuma, XX. cikk)
A templom iránti felelősségvállalás legjobban a plébániai közösségek keretein belül fejlődhet, amelyekben éltek. Mindegyik közösség egyedi, és saját örömeit és nehézségeit éli meg. Néhány plébániai közösség már tapasztalta a papok számának csökkenését, és nem tudják minden vasárnap összegyűlni az eucharisztia ünneplésére. A jövőben ez a helyzet több plébániát is érinthet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyház élete gyengülne – éppen ellenkezőleg! Amikor Isten népe összefog, egy kis közösségben is erős és élő hit fejlődhet, amely tanúskodik arról, amit hallottunk az evangéliumban, hogy: "Isten úgy szerette a világot, hogy odaajándékozta egyszülött Fiát, hogy senki se vesszen el, aki őbenne hisz" (János 3,16). Akár állandóan jelen van a pap a plébániában, akár csak látogat, sok helyzetben éppen ti vagytok azok, akik nap mint nap tanúskodtok Istenről a környezetetekben, és elköteleződésetek, együtt a evangélium szerinti élettel, megteremti az egyházat.
A templom iránti közös felelősségvállalás megnyilvánulása látható bármely plébániai szolgálatban. Sokan közültek püspöki, zenészi, olvasói, kateketikai, közösségvezetői és sok más szolgálatban aktívan részt vesznek. Mindenkinek, aki aktívan hozzájárul a plébánia életéhez, és közösen a pappal építitek a közösséget, szeretném kifejezni a hálámat.
A hívők egy másik konkrét módja annak, hogy részt vegyenek az egyház életében és részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban, a plébániai pasztorális tanácsok. Feladatuk nem csupán tanácsadás, hanem elsősorban a pap segítése küldetésében és a plébánia életének folytonosságának hordozása. A papok maguk, a plébániai hívek támogatása és együttműködése nélkül, sok mindent nem tehetnek. Szükségük van a segítségetekre és a támaszotokra – nemcsak a gyakorlati ügyekben, hanem imádságban, bátorításban és közös útkeresésben is. Ugyanakkor valóságos az ellenkezője is: ha a laikusok azt hiszik, hogy nincs szükségük a papra, az egyház már nem lenne az, aminek lennie kell. Mindkét szélsőség – "a pap mindent elvégez" vagy "a laikusok pap nélkül is megélnek" – a plébánia életének szegényedéséhez vezet. Szükségünk van egymásra.
Néhány plébániában a pasztorális tanácsok már léteznek és jól működnek. Más helyeken azonban az ő működésük inkább formális, és sok plébánián a pasztorális tanács még nem alakult meg. Ahogyan a szinódusból is kiderült, kívánatos lenne, hogy a következő években minden plébániában pasztorális tanács alakuljon. Ezért kínálunk olyan képzést, amely segít nekünk megismerni egymás meghallgatását, együttműködni és valódi közösséget alkotni. Hasonló képzést kínálunk a papok számára is oktatási kurzusok keretében. 2027-re minden diecézánk plébániáján kellene lennie pasztorális tanácsnak – és szeretnénk erre jól felkészülni.
Ezért meghívlak titeket egy "ALKOSSUK MEG A PLÉBÁNIÁT" című kurzusra, amely a jelenlegi és jövőbeli pasztorális tanács tagjai számára, de mindenki számára is nyitott, akinek nyitott szívé van a szolgálatra a plébániában. A kurzus 2025 októberétől 2026 januárjáig zajlik Ostravában, és összesen hat találkozót fog tartalmazni. Célja, hogy a résztvevők tudással felvértezve és képességgel rendelkezővé váljanak:
- átvenni a plébánia életéért való közös felelősséget
- összekapcsolni az embereket olyan közösségekbe, ahol a hitet megosztják és gyarapítják;
- új módokat keresni a liturgikus ünnepléshez, ha a plébánia pap nélkül marad;
- a plébániát nem csupán mint helyet felfogni, ahová járok, hanem mint családot, amelyért felelősséget érzek az egész diecézia és egyház kontextusában.
A kurzusra a diecéta weboldalán megadott kapcsolaton keresztül lehet jelentkezni – szeptember végéig, vagy a létszám beteltéig.
Kedves testvérek,
a templom nem csupán néhány ember munkája – ez minden keresztségben részesült közös munkája, akik Krisztussal vannak összekapcsolva, aki maga szolgájlona megmentésünkért, ahogyan a második olvasásban hallhattuk (vö. Fil 2,6). Kérem, engedjétek, hogy meghívjalak benneteket a szolgálatra. Plébániáink olyan élénkek lesznek, amilyen élőek a bennük lévő szívek.
Boldog áldással és imádságokkal mindannyiótokért
tiétek + püspök Martin
